A különbözõ jellegû zenés filmek közös tulajdonsága, hogy -ellentétben a játékfilmekkel- a cselekmény másodlagos és alá van rendelve a zenének.

Már a némafilmkorszakban is készültek operett- és operafilmek, amelyek zenéjét a moziban játszották hozzá.
Nem voltak ritkák a minden luxussal felszerelt, akár 5000 (!) kényelmes ülésû "filmszínházak", ahol egy teljes (70-100 fõs!!!) szimfonikus zenekar és énekesek játszottak élõben. Ez értelemszerûen mégis inkább kísérõzene, mint filmzene volt.

 1927-ben a Warner Brothers bemutatta a kevert technikájú, már félig hangos "The Jazz Singer" c. zenés filmet Al Jolson fõszereplésével.
Néhány év múlva minden lehetõség adott volt -az általános gazdasági válság ellenére- a hangosfilm, sõt zenés, táncos, látványos filmek elterjedésének Amerikában és Európában.
Hollywoodban beindul a nagyüzem. Gyors egymásutánban készültek azok a filmmusicalek, amelyek a hangosfilm újdonságát igyekeztek üzletileg kiaknázni.
E korai időszak egyik kimagasló alkotása az 1929-ben Oscar-díjjal kitüntetett Broadway Melody volt.

A '30-as években ezernyi zenés filmet forgatnak. Elõször a Broadway színházaiban már sikert aratott darabokat adaptálják filmre, majd felbukkannak az elsõ sztárok és párosok (Fred Astaire és Ginger Rogers).
Fred Astaire sokak szerint minden idők legnagyszerűbb revütáncosa volt. Négy évesen kezdett táncolni, amit csak 70 felett hagyott abba. Legismertebb alakításait a rendkívül sikeres zenés filmvígjátékokban nyújtotta, Ginger Rogersszel az oldalán. A zenés filmek fejlődésében játszott szerepéért 1949-ben Oscar-különdíjat kapott.

Tehetséges zeneszerzõk, rendezõk, koreográfusok közremûködésével kibontakozott az amerikai film-musical.
Az '50-es években a mozit a televízióval folytatott küzdelmében a rock and roll filmek is segítették ("Rock Around the Clock", "The Girl Can't Help It" stb.).
Közben "feltalálták" a zenészek, énekesek, együttesek életét feldolgozó (biography picture, röviden biopic) zenés filmeket (az elsõk között volt az 1953-as "The Glenn Miller Story"), valamint a koncert- és turnéfilmeket.
Önálló ága a zenés filmeknek a videoklip.
A hazai filmgyártásban is minden filmtípus megtalálható, sõt néhány sajátságos produkcióval is rendelkezünk, mint pl. az 1952-ben készült termelési operett, az "Állami áruház".

A zeneszámokat cselekménnyel összefűző zenés filmet amerikai műfajnak tartják, bár nagy számban készültek egyebek közt japán, olasz, francia, angol és német zenés filmek is.

Az első zenés film>