énekbeszéd

Az énekbeszéd (recitáció) átmenet a beszéd, szavalás és az ének között (hangszerkísérettel vagy anélkül).

Az ének az emberi beszéd mélyebb érzésû, a szenvedélyesség fokára emelt kifejezésének is nevezhetõ.
A recitáció lényege, hogy a szöveg határozza meg a zenei formát és dallamot; a zenének követnie kell a szöveg tagolódását.

Az "emelt hangú beszéd" már az õsi kultúrákban is fellelhetõ ünnepi, kultikus tevékenység során. A recitáció a liturgiában a szent szöveg, a kinyilatkoztatott szó hordozója (a Biblia szövege teljes egészében szótagszám, ritmus, és rím nélküli próza.

Az énekbeszédet az 1600-as évektõl az operákban is alkalmazzák.
A Schönberg által kialakított énekmód elnevezése Sprechgesang (beszélõ ének). Lehet kíséret nélküli (secco), vagy hangszerekkel, zenekarral kísért.

Az énekbeszéd jellemzõ a sanzon elõadásmódjára, de a népdalokban és a tánczenében is gyakran feltûnik.
Mai változata leginkább a rap.
parlando, hanglejtés, mondókák