A dallam egymást idõben (horizontálisan) követõ zenei hangok összefüggõ, "gondolatmenethez" hasonló egysége, amit elválaszthatatlanul egészít ki a ritmus. (A vertikális harmónia nem szükségszerû velejárója a dallamnak.)

A dallamcsalád az összehasonlító zenetudomány alapfogalma.
Dallamcsaládnak nevezzük a dallamvonal egészének hasonlósága, fontos hangközeinek, hangsúlyos hangjainak megegyezése révén összetartozó dallamok csoportját.
A ritmus, modusz és dalszöveg különbözősége nem érinti a dallamrokonság tényét.

A tánczenében a dallamok szempontjából alapvetõen két vonulatot lehet megkülönböztetni:
-"Dallamosak", melódikusak általában a hagyományos számok, slágerek. Jellemzõjük a széles, íves dallamformálás, melynek egyik alaptípusa a hármashangzat felbontásából születõ dallam.
-A másik vonulatra a szegényesebb, töredezettebb, monomotivikus dallamfejlesztõ technika, és a ritmikusság jellemzõ.

A mai értelembe vett önálló dallamegység hosszú fejlõdés után alakult ki. Eredete a nem-zenei hangon történõ recitáláslásig, illetve két vagy több hang váltogatásáig, ismételgetéséig vezethetõ vissza.
Ezeknek a kezdetleges zenélési formáknak három fõ hagyományága van: a gyermekdal, a sirató és az ünnepi szokások szertartásos (gregorián) énekei.
Ezekben sokféle példát találunk a szabálytalan hangismételgető mondókáktól, kiáltásoktól az önálló zenei motívumig és az egyre fejlettebb és összetettebb dallamig.
A népi dallamok szinte soha nem haladják meg az egy oktáv hangterjedelmet.

Csak két dallamot ismerek; az egyik a Yankee Doodle, a másik nem az.
(Ulysses Grant amerikai tábornok)