A nightclub (night club) zenés, táncos éjszakai szórakozóhely
(a ballroom modern utóda).
A hangulatot általában mozgó, villogó fényeffektek (lézer, stroboszkóp, discogömb), esetleg köd-vagy füstgép fokozza. A helyiséget egyébként fény- és hangszigetelés választja el a külvilágtól, ami az idő múlását is észrevehetetlenné teszi.
A zenét élőben fellépő zenekar, vagy disc jockey szolgáltatja. A nightclub profilját ők, illetve az általuk játszott zene jellege, műfaja határozza meg.
Az éjszakai klubok általában nyilvánosak, de a közönség összetételét a törzsvendégek és a "doormen" jelentősen befolyásolják.

A nightclubok kialakulása az 1900-as évek elejére, Amerikába vezethető vissza, ahol a honky-tonk mulatókban zongorista, a "juke joints"-okban pedig jukebox zenélt. Az alkoholtilalom (1920-1933-ig) nagy csapást mért ezekre a helyekre, ám utána fellendült az amerikai éjszakai élet. 1933-ban sorra nyíltak meg a nightclubok (pl. New York-ban az El Morocco és a Copacabana), ahol big bandek zenéltek.

Az 1940-es években Franciaországban jazz, bebop és swing zenére táncoltak titkos klubokban, mert a megszálló német hatóságok tiltották az efféle "dekadens" amerikai hatást.
Ezekben a titkos, "underground" klubokban -jukebox hiányában- dj-k játszották le a lemezeket egytányéros lemezjátszóval a francia zazouknak . Ezért kapták ezek a helyek a discotheque elnevezést. (A náci Németországban is hasonló klubok működtek; az ott szórakozó fiatalokat swing kids-nek hívták.)
Párizsban, 1947-ben megnyílt a "Whisky à Gogo", az első nyilvános discotheque nightclub.
1953-ban elkészült Régine-ben már dance-floor készült a táncolóknak, akiknek két lemezjátszóról szólt folyamatosan a zene.

Az 1950-es években a táncos szórakozóhelyeken világszerte -csaknem mindenhol- zenekarok játszottak. Így volt a németországi Aachen városban is a felújított "Scotch Club" megnyitásáig (1959. október 19). Ezen a napon azonban -egy véletlennek köszönhetően- nem élőzene, hanem egy újságíró vendég (Klaus Quirini) lemezek lejátszásával, bemutatásával szórakoztatta a közönséget. Olyan sikere és népszerűsége lett, hogy a továbbiakban rendszeresen fellépett.
Ezzel ő lett (az egyik) első disc-jockey. (Scotch-Club►)

Az 1960-as években -főleg Londonban, New Yorkban és Los Angelesben nyílnak disco-clubok, majd -amerikai hatásra- (nyugat) Németországban is kezd elterjedni.

A discothèque jellegű nightclubok ekkor még csak némi alternatívát képviseltek az első rock and roll generáció által kedvelt zenés szórakozóhelyek mellett.
Az 1970-es években -a disco aranykorában- azonban robbanásszerű változás következett be az éjszakai életben is.
A régies discothèque helyett általánossá vált annak rövidítése, a disco (disco club), vagy a dance club, nightclub elnevezése azoknak a helyeknek, ahol disc jockey zenéjére táncol a közönség.