.
A zene örömforrás.
Élvezet játszani és hallgatni.
Lehet rá...
A zenében is az 1960-as években fejlõdött ki a mainstream ellentéteként. Reprezentánsai azok a tömegkommunikációból kizárt, vagy önként kívülálló, független, öntörvényû együttesek, és általuk játszott zenék, melyeknek ennek ellenére jelentõs számú közönségük lehet.
Az underground művészek egy része elveti a hagyományos formákat, stílusokat, és merész, megdöbbentő újításokat alkalmaz. Ők alkotják a 20. sz. elején, Nyugat-Európában kialakult újító, formabontó, kísérletező irányzatokat, melyek gyűjtőneve avantgárd. Képviselői a zeneművészetben a free jazz, a klasszikus-, és az elektronikus zene területén egyaránt megtalálhatók.
Amikor szélesebb körben ismertté, népszerûvé válnak ("kijönnek a föld alól"), elvesztik a lényegüket, és más kategóriába kerülnek.
Fõleg az independent kiadókra jellemzõ az underground és kísérletezõ avantgard zenék megjelentetése, de a CBS már 1968-ban válogatást jelentetett meg "That's Underground" címmel.
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦
Az alternatív zenéket, zenekarokat, a zenészek személyét eddig a klubokban, füstös kocsmákban ismerhette meg a nagyvárosi közönség. Éppen emiatt, nagyon keskeny az a társadalmi réteg, amely igazán beható tudással, tapasztalattal, élménnyel rendelkezik a mai magyar underground bandákról. Mivel a rendszerváltás óta nagyon kevés dokumentumfilm készül, így igazi meglepetés Czeglédi Edit filmje, az Underground SuperstarZ.
Alternatív zenét rögzíteni, közreadni, underground zenészekről filmet forgatni nem üzlet, hanem szerelem kérdése. Akik ebben a filmben szerepelnek nem celebek a szó mai értelmében, nem a divat-, és bulvársajtó kedvencei. Nem ismerjük szokásaikat, nincs betekintésünk „mindennapi életükbe”, nem befolyásolnak trendeket, nem várja őket vörös szőnyeg a fellépések előtt. Ha fesztiválokra hívják őket, akkor a mellékszínpadok „sztárjai”, vagy a sztárok előzenekarai.
Ezt a zenei dokumentumfilmet a Kalifornia Kft. készítette, mindenféle állami támogatás nélkül. Tíz zenekar (Anselmo Crew, Cabaret Medrano, eat me!, Ez a divat, Egy Kiss Erzsi Zene, Fókatelep, Kistehén Tánczenekar, Óperentzia, Pop Ivan, Rutkai Bori és a Specko Jedno) 2009. áprilisában a MediaEvent Menedzsment szervezésében Budapesten, a Dürerkertben a Szemfüles Fesztiválon léptek egymás után a színpadra, ekkor forgott a film.
(Forrás és a folytatás: antropos.hu)
Némi túlzással, underground zenét lemezen kiadni, rádióban játszani kb. olyan, mint filmet készíteni a láthatatlan emberről. Persze, ha az üzleti érdek úgy kívánja, minden megoldható (pedig az underground nem a pénzről szól!?)