Olyan "zenék", hangstruktúrák gyûjtõfogalma, melyeket a környezetünk hangjainak felhasználásával állítanak elõ kísérletezõ kedvû mûvészek. Az instrumentális ambient zenében a hangzás, és nem a dallam a meghatározó. Eric Satie francia zeneszerzõ (1866-1925) tevékenysége elõtt az "ambient music" (környezeti zene) kifejezés önellentmondásnak tûnt volna. A zenészek -a szórakoztató muzsikusoktól a színpadi elõadómûvészekig- a zaj ellen küzdöttek. Satie azonban olyan funkcionális zenét képzelt el, mely összhangban áll a környezeti hangzásokkal, hatásokkal (environmental), és így még kellemesebb környezetet teremt. Ezt a zenét "musique d'ameublement"-nak (zenebútornak) nevezte el. . Ebbõl a koncepcióból kovácsolt tõkét Muzak a '40-es évektõl. John Cage amerikai zeneszerzõ (1912-1992) alkotói alapelve szerint mûveit átdolgozta úgy, hogy az emberi környezet hangjait is zenéje részévé tette. Brian Eno art-rocker az "ambient music" kifejezést azokra a dekoratív hangzásokra használta, melyek a melódia és a struktúra határán helyezkednek el. (1978-as albuma az "Ambient 1: Music for Airports".) . Az elektronikus zene területén a '70-es években a Kraftwerk munkássága alapozta meg a techno-, illetve a trance-zenét. A '90-es években a kimerült raverek kapták fel a fogalmat, akik a chill-out szobák nyugalmában élvezték ezt a fajta zenét. . Az ambient megosztja a hallgatóit: egyesek számára a tudatalatti sötét medencéiben a hullámok csobogását jelenti, másoknak viszont nagyjából annyira szórakoztató, mintha órákon át egy hűtőgép zaját hallgatnák.

Az egészségjavító zenei műfaj, amit meglepően kevesen ismernek