A zaj (noise) szabálytalan idõközökben ismétlõdõ, véletlenszerû, nem harmonikus részhangok, hangrezgés következménye.
Az eltérő frekvenciájú és intenzitású jelek összességéből az akusztikus zaj a környezetünkben állandóan jelenlevő nemkívánt hanghatások összessége, mely a hangsík kb. 1/3 részét adja. Fehérzaj: az összes lehetséges rezgést tartalmazza.
Rózsaszín zaj: fõleg mély frekvenciájú rezgéseket tartalmaz.

A zörejeket lökésszerûnek, nyersnek, a hangokat pedig kellemesnek, egységesnek érezzük.
A túlságosan sok felhang halmozódása zörejt eredményez. A konkrét zene hangvilága zörejekbõl áll.
Jó -bár szélsõséges- példa erre John Cage 1952-ben "komponált" és "elõadott" 4 perc 33 másodperces klasszikus mûve. A mester ült a színpadon, mialatt a "zene" a közönség zörejeibõl állt össze.
Ám a zaj/zörej teljes hiánya is lehet zavaró. Ezért is szeretik sokan a bakelit-lemezeket jobban, mint a digitális haghordozókat.
A korszerû szintetizátorok hangszínei tartalmazzák az egyes hangszerek zörejeit is.

A zaj bármely kellemetlen hang szubjektív meghatározása.
Ez eredhet a környezetünkbõl, de lehet olyan zene is, ami zavarja a hallgatóját (másnak pedig a kedvence).
Van, aki háttérzajnak minősíti azt a zenét, amit más éppen a környezet/háttérzaj "elfedésére" használ.

Írók, költõk példázzák, hogy az alkotáshoz szükségük volt a kávéházi zsongásra.
Népes tábora van azoknak is, akik csak teljes csendben tudnak koncentrálni.
►zajszinkron
►háttérzene
►zajártalom

"Hiszem hogy a zaj felhasználása a zeneszerzéshez folytatódni fog és növekszik, amíg el nem kezdjük használni az elektronikus hangszereket, amik lehetővé teszik a zenei célok megvalósítását bármilyen és minden hanggal, ami hallható." (John Cage)

Lehet, hogy az angolok nem szeretik a zenét, de imádják a zajt, amivel jár. (Sir Thomas Beecham angol karmester)