Adaptáció:
1. biológiában, orvoslásban: alkalmazkodás a lét feltételeihez
2. átalakítás, valamely írásműnek egy meghatározott igényű közönség ízléséhez való átformálása
3. színpadra, filmre való alkalmazás

1. Adaptációról akkor beszélünk, ha a zenész, zeneszerzõ egy már létezõ, többé-kevésbé ismert számot átdolgoz (megváltoztatja a hangszerelést vagy a ritmust, technikai effektusokat ad hozzá).
   A rockzenében ilyen célokra általában a klasszikus zene ismert darabjait használták. A nosztalgia és retró divatja nagy mértékben növel az adaptációk számát.
   ►arrangement
2. Valamely mûvészeti ágban készült alkotás átdolgozása egy másik mûvészeti ág eszközeivel.
   Ilyen pl. egy vers megzenésítése, egy dráma színrevitele, vagy egy musical megfilmesítése.
3. Egy zeneszám, lemezanyag vagy koncertrepertoár átdolgozása más közönség, körülmény, ország stb. számára.
4. Adaptálódás; az érzékszervek alkalmazkodása a környezethez. Például azonos intenzitású hangzást a környezettõl függõen különbözõképpen (halknak vagy hangosnak) érzékelünk. (Pl.: másképp hallja a zenét a közönség, mint az együttes a színpadon, vagy a dj a pult mögött.)
5. Valamely mûszaki készülék alkalmazhatóságának megváltoztatása, átalakítása (adapterrel).
6. Különbözõ mûszaki-, illetve hangrendszerek egymáshoz illesztése (adapterrel).

   Az "adaptáció"-t egyesek összetévesztik az "adoptáció"-val. Így alakult ki a dalszerzésnek az a módja, amikor egy "zeneszerzõ" úgy dolgozza át (adaptálja) valakinek a mûvét, hogy azt örökbefogadja, magáénak mondja (adoptálja).

▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫
Ha sikerült összehoznunk egy zenész-társaságot, rögtön rájövünk, hogy az eljátszani kívánt darabok eredeti letétje, szólamösszeállítása más, mint ami a mi bandánkkal megvalósítható. (Az amatőr zenei gyakorlatban ez a normális állapot.)
Ilyen esetben a darabot úgy kell átírni, hogy hű maradjon az eredetihez, amennyire a körülmények engedik.
Az obligát dallamokat és a basszus szólamot, valamint a harmóniavázat épségben kell hagyni.
Az akkordjátszó (fundamentális) hangszerek többnyire büntetlenül helyettesíthetők egymással, de arra figyelni kell, hogy a kíséret hangereje a szolisztikus partnerekkel arányban legyen.
Ha dallamjátszó (ornamentális) hangszereket helyettesítünk, akkor a hangszínekben és hangjellegekben lévő összeolvadásokat és elkülönüléseket próbáljuk meg megőrizni, tehát egy egységes hangzású hangszercsoportot egy másik egységes hangzásúval, egy kontrasztost egy másik kontrasztossal illik helyettesíteni.
(Forrás: Kabóca zenefüzetek►)