.
Az énekesek között külön kasztot képezõ -Berlioz szerint- nem evilági lények.
Különbözõ típusai között a lágy bel canto és az operaház szupermenje egyaránt megtalálható.

Közös tulajdonságuk, hogy amikor csak lehet, kivágnak egy magas cét. De nem ám lágyan, fejhangon, hanem mellkasból felturbózva idéznek elõ sajátos mûvészi, akusztikai hatást.
Ezt a csúcsteljesítményt elvárja a közönség: sikerét tapsvihar, elvétését szégyenteljes bukás követi. Idősödõ tenorok hárman összefogva állhatnak neki egy magas cé kivágásának.
A produkciót nem mindenki értékeli; Heine vadszamár ordításhoz, Rossini elvágott nyakú kappan utolsó hangjához hasonlította.

Mario Lanza olasz származású amerikai tenor úgy vált világhírû operaénekessé, hogy egész pályafutása alatt egyetlen opera-szerepet énekelt. (A Rigoletto-ban a mantuai herceg volt.)
A legendás tenorista, Luciano Pavarotti rendkívüli teljesítményének tartják, hogy egy árián belül (Donizetti: Az ezred lánya) kilenc magas cét énekelt ki.