A német rock- és popzene szinte jelentéktelen volt az '50-es és '60-as években, szerepe az utánzásra korlátozódott. A német elõadók többé-kevésbé ugyanazt imitálták, ami Angliából és Amerikából jött. Ráadásul ezek csak dalfeldolgozások voltak, vagyis eredeti angol-amerikai dalok német szöveggel. A legnépszerûbb német, angolul éneklõ zenekarok akkoriban a The Lords és a The Rattles voltak. A Lords beatet és skiffle-t játszott, mint pl. Lonnie Donegan "Have a Drink on Me" (Igyál egyet rám!) c. száma, és tulajdonképpen csak egyetlen saját szerzeménnyel, a beat stílusú "Poor Boy"-jal (Szegény fiú) keltettek nagyobb feltûnést. A Rattles járatos volt a technikában, és több saját ötlete is volt. 1970-ben õk voltak az elsõ német együttes, amelynek sikerült bejutnia az amerikai listára. Szerzeményük címe "The Witch" (A boszorkány) volt, és mind Németországban, mind Angliában Top-10 siker volt.
Ebben az idõszakban a német elõadók közül is csatlakoztak a nemzetközi new wave mozgalomhoz (Neue Deutsche Welle, német újhullám). Meg kell még említenünk Drafi Deutschert, aki a '60-as évek közepén német nyelvû rockzenét játszott. Legnagyobb, 1965-ös slágere a "Marmor, Stein und Eisen bricht" (A márvány, a kõ, a vas is eltörik) volt. Jó rockszám volt, bár a szövege megfelelt az akkori német slágernívónak, melynek mottója: "Ha nem rímel, nem ér semmit". A '60-as évek végén azután feltûnt néhány német rockegyüttes is. Az egyik elsõ az Amon Düül volt. Bár amit a lemezeiken hallani lehetett, dilettantizmusban szinte felülmúlhatatlan volt, és ez a helyzet a '70-es évek végéig alig változott. punk

Abban az idõben csak egyetlen együttes volt, amely nemcsak fennmaradt, hanem még ma is azon kevesek közé tartozik, akik nemzetközi hírnévvel rendelkeznek: a Tangerine Dream. A németek az euro-discóval kerültek a földrészünk zenei életének élvonalába. Ezt nagyrészt Giorgio Morodernek köszönhetik. euro-dance/-disco/-pop. Az elektronikus zene területén is büszkélkedhetnek eredményekkel. foreign language pop/rock