Európai stúdiókban elõállított könnyed, dallamos és ritmikus zene.
A ’80-as években méltó vetélytársa lett az angol és amerikai popzenének. Kialakulásában meghatározó szerepe volt Giorgio Moroder, Münchenben élõ producernek (Munich Sound), de az európai országok többsége saját elõadóival járult hozzá a stílus népszerûségéhez.
Meglepõ, hogy elsõsorban Svédország pop/rock zenészei jutottak be az ABBA vezetésével a nemzetközi élmezõnybe. Követte õket többek közt Ausztriából: Falco, Opus, Joy, Erste Allgemeine Verunsicherung, Wolfgang Ambros, Peter Cornelius, Reinhard Fendrich; Olaszországból: Gianna Nannini, Giorgia, Martinelli, Eros Ramazotti, Baltimora, Max Him, Ricchi E. Poweri, AI Bano és Romina Power; Dániából: Laid Back; az NSZK-ból: Boney M, Boytronic, Münchener Freiheit, Spliff, Channel 5, Bad Boys Blue, C. C. Catch, Sandra, Nena, Modern Talking, The Twins, Alphaville, Axel F, Burce és Bongo, Trio; Svédországból: Roxette, Army of Lovers; Norvégiából: A-ha, Avalanché, Fra Lippo Lippi; Svájcból: Double; Spanyolországból; Baccara; Magyarországról: a Neoton, és Szûcs Judit.
A '90-es években dance-pop együttesek (boy band és girl-group), elõadók is kapcsolódtak az euro-dance irányzathoz. A mezõnyt az Ace of Base és Robyn nyitotta, majd a Take That, Spice Girls, és a Backstreet Boys folytatta sokakkal együtt -Európán kívül is.
Hazánkban hosszú évekig az egyik legkedveltebb irányzat volt, amihez nagymértékben hozzájárult, hogy nem csak a discókban, de a rádió és a tévé mûsoraiban is ezt a zenét preferálták. ►discozene