popzene

Popular song, populáris zene: gyûjtõfogalom, ami a legkülönbözõbb zenei mûfajokra, irányzatokra vonatkozik, és mindegyik tömegekhez szól, ill. azok igényeit elégíti ki.
Tehát minden korszerû, tömegszórakoztatásra alkalmas mûfajt magában foglal.
Mércéje a minél nagyobb népszerûség, ami slágerré, evergreenné válással teljesedik be.

Az '50-es évek végén három fontos áramlat élt a nemzetközi rockzenében: a "fekete" rhythm and blues, a "fekete-fehér" rock and roll és a "fehér" skiffle.
Ezekbõl a zenei irányzatokból a '60-as évek elejére új mûfajok fejlõdtek ki: az R&B-ból a soul, a rock & roll-ból a folk-rock, a skiffle-bõl pedig a beat.
Emellett létrejött a slágerzene egy új fajtája, mely egyesítette az összes létezõ irányzatot: a pop.
Néhány ága a sok közül: euro-pop, country-pop, pop-rap, folk-pop, jazz-pop, dance-pop, synth pop, pop-soul, traditional pop, teen pop, latin pop, swamp pop.

A popzene gyakran áll négy 8 ütemû sorból.
Formája általában háromrészes: az elsõ és a második sor azonos. Ezt követi a középrész (átvezetés, híd), majd minimális változtatással megismétlõdik az elsõ sor. (A-A-B-A típusú dalforma)
Ezzel kész a 32 ütem. Egyszerû és népszerû.


Quantifying the evolution of popular music: 

Popular music is a key cultural expression that has captured listeners' attention for ages. Many of the structural regularities underlying musical discourse are yet to be discovered and, accordingly, their historical evolution remain formally unknown. In this contribution we use tools and concepts from statistical physics and complex networks to study and quantify the evolution of western contemporary popular music. In it, we unveil a number of patterns and metrics characterizing the generic usage of primary musical facets such as pitch, timbre, and loudness. Moreover, we find many of these patterns and metrics to be consistently stable for a period of more than fifty years, thus pointing towards a great degree of conventionalism in this type of music. Nonetheless, we prove important changes or trends. These are related to the restriction of pitch transitions, the homogenization of the timbral palette, and the growing loudness levels. The obtained results suggest that our perception of new popular music would be largely rooted on these changing characteristics. Hence, an old tune could perfectly sound novel and fashionable, provided that it consisted of common harmonic progressions, changed the instrumentation, and increased the average loudness.