Az easy listening music szelíd, fõleg [[háttérzene]]ként funkcionáló zene (más néven beautiful music). A zenehallgatás lehet fõ- vagy melléktevékenység. Ez a fajta zene -ellentétben, pl. a [[jazz]]-szel- nem igényel teljes figyelmet, sõt! Rendeltetése az, hogy a háttérbe húzódva fejtse ki áldásos hatását. Egy romantikus vacsora, pihentetõ relaxáció, hosszú utazás vagy egy egyszerû bevásárlás egyaránt sokkal kellemesebb lehet, ha a háttérben ilyen zene szól. Anélkül, hogy odafigyelnénk, hallgatnánk, besurran az oldalsó fejnyílásainkon, és megnyugtató [[harmóniá]]val tölt el. Az easy listening könnyen befogadható, fülbemászó, [[crossover]] [[popzene]]. Alapvetõen népszerû [[standard]]ok, [[sláger]]ek [[feldolgozás]]ai, és nem új szerzemények. A zömében [[instrumentális]] felvételeket jól [[hangszerelt]] nagy[[zenekar]]ok (akár [[szimfonikus]]ok) készítik ([[orchestral pop]]). Tipikus képviselõi többek közt Henry Mancini, Mantovani, Ray Conniff, James Last zenekarai, vagy [[szólista]]ként Zamfir és Richard Clayderman. Easy listening [[charts]] 1961 óta található a [[Billboard]]ban, amit 1979-ben [[adult contemporary]]ra, vagy [[soft rock]]ra kereszteltek át. Ebbe a stílusba sorolható a [[popzene]] néhány ága ([[classical]] pop, easy pop, [[instrument]]al pop, [[orchestral pop]], [[space]] age pop)]], valamint a [[ballroom]] dance, [[exotica]], [[lounge]], [[mood music]], és a [[wedding music]], MOR (Middle of the Road). A 90-es évek elején coctail music elnevezéssel készült új szerzeményekkel elevenítették fel a [[lounge]]-hangzást.