.
A zene örömforrás.
Élvezet játszani és hallgatni.
Lehet rá...
A cirkusz az őskortól napjainkig – természetesen változó tartalommal – a szórakozás egyik formája. Az ősrómai Circus Maximus befogadóképessége 200 000 ember (!) volt.
Mint az első szórakoztató színjátéktípus Angliában alakult ki a 18. sz. vége felé. Nagy szerepet kaptak benne azok a játékok, amelyek valamilyen hadieseményt ábrázoltak (a Bastille ostroma, az austerlitzi csata, a waterlooi ütközet).
Másik típusába azok a lovasdrámák tartoztak, amelyek irodalmi forrásra támaszkodtak. Így kerülhetett színre a cirkuszban „Don Quijote” vagy pl. „A puszta gyermeke” (Byron alapján). Később „meglovasították” Shakespeare darabjait: a „III. Richárd”-ot, és a „Makrancos hölgy”-et is.
A 19. sz.-ban világhírű cirkusztársulatok alakultak, melyek már új stílust képviseltek (Lejars, Renz, Carré). Renz adta a „műsort” Bécsben is, Erzsébet királynő koronázásakor: tizenkét fehér és tizenkét fekete csődör francia négyest táncolt, majd az egész társulat lóra ült, és hatvan paripával kört formált, középen Renz úrral. Kialakult az amerikai típusú cirkusz is, melyben a vadállatok szerepeltetése háttérbe szorította az európai típusban legfőbb vonzóerőt jelentő lovasbemutatókat.
A döntő fordulatot 1871-ben a Barnum-cirkusz megalapítása hozta. Már a neve is mutatja az új alakulat jellegét: The Greatest Show on Earth, azaz a világ legnagyobb látványossága. Valóban nagyvonalú és szemkápráztató volt. Például 1942-es évadnyitó előadásukra komponálta Sztravinszkij a Cirkusz-polkát, ami eredetileg balettzene elefántoknak.
Ennél lényegesebb, hogy a cirkuszművészet hatással volt az európai táncművészetre csakúgy, mint később a szórakoztató színpadi műfajok (varieté, revü) fejlődésére is.
A 20. sz.-ra mintegy 200 állandó cirkusztársulat működött szerte a világon. Budapesten az első állandó cirkusz (a mai Fővárosi Nagycirkusz elődje) 1908-ban épült a Városligetben.
A valamirevaló cirkuszokban nagy létszámú fúvószenekar kísérte a műsorszámokat. A hajszálpontos ritmus, tempó létkérdés, a zene dinamikájával és a dobpergéssel keltett hatás pedig hozzátartozik a cirkusz atmoszférájához.
A magyar cirkusz hosszú éveken át elismert karnagya volt Radnóti Tamás.