.
A zene örömforrás.
Élvezet játszani és hallgatni.
Lehet rá...
A Rhythm and Blues, (R&B, R’n’B) története az 1940-es évekig nyúlik vissza, de a kb. negyven évvel később kialakult a soul, funk, hip hop, R&B, és popzene elemeit ötvöző újabb, modern ága, ami Contemporary R&B elnevezéssel különböztethető meg.
Az összes mai népszerû könnyûzenei irányzat õse a rhythm & blues (R&B), mely a '40-es évek elején az Egyesült Államokban jött létre.
A R&B sem tiszta zenei forma, hanem többféle stílus keveréke. Fõ forrásai: a country-blues a swing és a bop-sound.
Közvetlen elõzménye a jump blues.
Két körülmény játszott fontos szerepet a R&B fejlõdésében.
Elõször a nagy lemezcégek elveszítették az érdeklõdésüket a race music, a "fekete zene" iránt, mivel az eladások a '30-as évekbeli lemezipari sztrájkokat követõen jelentõsen visszaestek, és késõbb sem indultak növekedésnek.
Másrészt a nagy létszámú együttesek iránt csökkent az igény. A fekete zenészeknek valamit ki kellett találniuk: rengeteg kis, független lemezkiadó alakult, és a zenészek csak szólistaként vagy kis létszámú együttesekben léptek fel.
Hogy fekete közönségüket újra lemezvásárlásra buzdítsák, kifejlesztettek egy új, vonzó zenei keveréket, a rhythm & bluest.
Ennek két fontos központja volt: az egyik Los Angeles, ahol olyan texas blues énekesek befolyásolták meghatározó módon a fejlõdését (mint T-Bone Walker, Charles Brown, Joe Liggins és Roy Milton).
A másik Chicago, ahol a delta-blues zenészek, Muddy Waters, Howlin' Wolf és Little Walter élt. A dalok kezdetben nagyon bluesos hangzásúak, nyugodtak voltak.
A '40-es évek folyamán azonban kiderült, hogy a közönség sokkal jobban érdeklõdik a ritmusosabb számok iránt, és szívesebben vásárolja is õket. A "rhythm" volt a kelendõ, a "blues" egyre inkább a háttérbe szorult.
A '40-es évek közepén már olyan számokat találhatunk a slágerlistákon, mint Louis Jordan "Caldonia's Boogie"-ja, Cecil Grant "Cecil's Boogie"-ja valamint Arthur Crudup "Rock Me Mama"-ja, melyek bármelyike még ma is jól elkelne a rock and roll piacon.
Mintha egy zsilip nyílt volna meg: tehetséges színes bõrû elõadók és együttesek légiói bukkantak fel az éjszakában Amerika-szerte, akik mind R&B-t játszottak. Ray Charles, James Brown, Clyde McPhatter, The Orioles, The Ravens, hogy csak néhányukat említsük. Az '50-es évek elejére a R&B a fekete közönség körében jól ismert fogalommá vált.
Fokozatosan a fehér hallgatók is felfigyeltek az új stílusra, mindenekelõtt Kaliforniában. Hiszen Los Angelesben volt az elsõ rádióállomások egyike, amely "fekete" zenét játszott.
Az R&B elõkészítette, megalapozta a néhány év múlva berobbanó rock and rollt. Akkor a blues-akkordokat a back beat, az improvizálást a kötött dallam váltotta fel.
A rhythm and blues nemcsak hatással volt más zenei mûfajokra, de maga is megújúlt. Ezt, és a modern, contemporary R&B óriási népszerûségét producerek generációi (mint Teddy Riley, Jimmy Jam és Terry Lewis, Antonio "L.A." Reid & Babyface) és kíváló elõadók (Mary J. Blige, Toni Braxton, R. Kelly, Boyz II Men, Destiny's Child, Cristina Aguilera) érték el.
Stevie Wonder összesen 19 Grammy-díjat kapott, ebbõl hatot a legjobb férfi R&B énekes kategóriában, de többszörös nyertes Luther Vandross is.
A nõi énekesek vonatkozásában Aretha Franklin a csúcstartó: 16 alkalommal nyerte el a Grammy-t: 12-t mint a legjobb nõi (hagyományos) R&B elõadó.
A 46. Grammy-díj átadáson az új, fiatal generációból Beyonce a rhythm and blues kategóriákban öt díjat kapott a Dangerously in Love címû albumáért, illetve az album Crazy in Love címû daláért.