Az akusztika részterületei: biológiai-, orvosi-, fizikai-, fiziológiai-, pszichológiai-, technika-, zenei akusztika.
A zenei akusztika a hallható hangjelenségekkel, azaz a hangokkal és azok hatásával foglalkozó tudományág.

A görög eredetû akusztika szó magyar jelentése hangtan: a fizikai tudományoknak a hang keletkezésével, tulajdonságaival és hatásaival foglalkozó ága.

Az akusztika egyik alaptétele, hogy akkor keletkezik hang, ha egy rugalmas anyag folyamatos rezgése valamilyen közvetítõ rétegen -például a levegõn- át eljut a fülhöz.
A hang létrejöttének legfontosabb kelléke a rugalmas test: bél- vagy acélhúr, fémpálca, lemez, fa, levegõ, vagy elektromos áram, amely ismétlõdõ rezgésekre képes.
Ha a rezgések szabályos idõközökben ismétlõdnek: zenei hang, ha szabálytalanul, akkor zörej keletkezik.

Ahhoz, hogy a hangrezgések zenei feladatot teljesíthessenek, erõsítésre, vagyis valamilyen anyagra van szükség, amely együtt rezeg az eredeti hangforrással.

 A hang fõbb tulajdonságai: hangmagasság, hangerõ, hangérték (idõtartam) és hangszín.
►akusztikus, akusztikai környezet, Mûvészetek Palotája