Hallószerv, ami érzékeli, kódolja, felerõsíti illetve szûri a hangokat.
A csodáltra méltó, rendkívûl érzékeny mûszernek egy alapvetõ konstrukciós hibája van: nem lehet becsukni (mint pl. a szemünket). Így kiszolgáltatottak vagyunk, amivel sokan visszaélnek.
Anatómiai szempontból három részbõl áll:

1. A külsõ fül "kagylózza" a hangokat. Ezen kívûl egyénenként eltérõ és örökölhetõ esztétikai paraméterei vannak: méret, forma, dõlési- és elállási szög, stb. A férfiaké nagyobb, és gyakrabban elálló, mint a nõké. Jellegzetes alegysége az un. cimpa, ami fülbevalók elhelyezésére szolgál. Meghúzhatóságát születésnapi jókivánságok kifejezése céljából és oktató-nevelõ segédeszközként is használják. Magas zsírtartalmát nem hasznosítják, viszont a fülkagylón az emberi test minden részének meghatározott pontja megtalálható, ami akupunktúrás szempontból nagy jelentõséggel bír.

2. A középfület a dobhártya választja el a külsõfültõl, aminek rezgésátalakító szerepe van. Mûködési hibákat és a garancia megszünését okozhatja, ha hangon kívûl más is áthatol rajta (lehetõleg elõzzük vagy akadályozzuk meg a szakorvosok fülszúrási szándékát). A fül bedugulását, pattogását a légnyomáskülönbség okozza magaslati és légiutazások alkalmával, amit ásítással, nyeléssel szüntethetünk meg.

3. A belsõfül a halántékcsont mögött megbúvó labirintus. Ennek a preciziós mûszernek kettõs funkciója van: hallószerv és egyensúlyozószerv.

►hallás, hangérzet, színhallás

Zene: a fülön keresztül szedhető gyógyszer ►