A konkrét művészet kifejezés a II. világháború után az expresszionizmusból induló absztrakció minden formájától eltérő, szigorúan geometrikus absztrakt szemléletre használatos, mely minden szubjektív elemet száműz.

A konkrét zene (musique concrete) a környezõ világ hangjelenségeibõl komponált zene, ill. ezen konkrét hangok elektroakusztikai eszközökkel történõ feldolgozása, rögzítése és megszólaltatása.

A mûfaj megteremtése Pierre Schaeffer francia mérnök nevéhez fûzõdik, aki a '40-es évek végén kezdte el kísérleteit.
A párizsi rádióban mindennapos hangélmények (levélzizegés, vízcsobogás, állathangok, utca-, pályaudvar- és kikötõzaj) hangszalagra rögzített kollázsait mutatta be.
A konkrét zene kísérleteiben egy ideig részt vett Boulez és Stockhausen is.

A konkrét zene – alapváltozatában – szalagra vagy lemezre rögzített természetes hangzásokból álló hangmontázs volt. A konkrét zenét az elektronikus hangkeltés előfutárának tartják, amely a zeneszerző rendelkezésére álló hangzási eszközöket gyarapította.

Az elektronikus zene indulásakor a két irányzat élesen elhatárolta magát egymástól, de késõbb, amikor a konkrét zene helyt adott a hangátalakító technikának, és az elektronikus iskola sem vetette már meg a mikrofonnal felvett zenei nyersanyagot, a két mûfaj végül is egyesült.