Leegyszerûsítve a színes hallás akkor jelentkezik, amikor különbözõ hangokra különbözõ színeket látunk, vagy színekre hangokat észlelünk.
Azaz, a szinesztézia leggyakoribb esete: kettõs érzékelés, fotizmus, amelynek során a hangérzet színérzeteket, látványképzeteket idéz elõ. (Fordítottja a fonizmus: a színinger hangérzetet kelt.)

A színhallás mértéke egyénileg nagyon különbözõ: egy színhez kapcsolódó egyetlen hangtól a teljes kromatikus skáláig terjedhet.
Gyakoriak a színhallók az abszolút hallással rendelkezõk és a világtalanok között. Mivel kisgyerekeknél sûrûn elõfordul, feltételezhetõ, hogy veleszületett tulajdonságról van szó; a látás és a hallás szétválása gyermekkori fejlõdés eredménye.
Szinesztéziát okozhatnak még idegélettani, agyi diszkfunkciók, valamint drogok is elõidézhetnek ilyen élményt.
A képesség elõfordulási gyakorisága (Cytowic vizsgálata szerint) kicsi, mindössze 0,004 százalék.

A hangok és a szinek közötti kapcsolat õsidõk óta foglalkoztatja az embert. (például Kínában már a Kr. e. 3. évezredben színeket rendeltek a húros hangszerek hangjaihoz), de az agykutatás még mindig tartogat meglepetéseket.
A szineshallás képesség fejleszthetõ. Pl. a zen buddhizmus beavatási szertartásán a jelöltnek látni kell a színt a hangban, és hallani a szín hangját.
A hangok és színek õsi rokonságát bizonyítják a közös nyelvi jelzõi, mint pl. világos, tiszta, éles, vagy a hangszín szó.
A hangfestésre és programzenére való veleszületett hajlam a zenei szinesztetikus típussal függ össze.
►szinesztézia