A szinesztézia (synaesthesia) lényege: egy meglevő érzékeléshez valóságos inger nélkül egy vagy több másiknak a társulása. Ezt a hatást leggyakrabban a hang váltja ki.

A hang és a fény egyaránt rezgési jelenség. Lényeges különbségük, hogy a fényrezgések sokkal gyorsabbak, mint a hangrezgések, és hogy más szervünkre hat egyik, mint a másik.
Mégis könnyen asszociálódnak az emberi lélekben, miáltal pl. a fénymennyiség fokozódását és a hangmagasság emelkedését egymással rokon jelenségnek érezzük, csakúgy, mint a homály fokozódását és a hangmagasság süllyedését. ("Az éles nappali fényben még a hangok is ragyognak"-Pessoa.)
A fény és hang lényeges rezgéskülönbsége lehetetlenné tesz bármilyen azonosságot a kettõ között; meghatározott színképzetek és meghatározott hangképzetek sem logikailag, sem fizikailag nem lehetnek egymással azonosak.

A prizma hét fõszínének paralelizmusa a diatonikus hangsor hét hangjával, vagy bizonyos színek és hangjelenségek együtt járása önkényes kombinációk, és szubjektíven ingadozók.
A jelenség az agykutatás és a (zene)pszichológia tárgykörébe tartozik.
►színhallás, színzene

A szinesztézia olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet, tehát például a betűkhöz vagy számokhoz az ember akaratlanul is színeket társít. A szó görög eredetű: σύν (szün) – együtt, egyszerre, αισθησις (esztészisz) – érzékelés. Magyarul összeérzésnek is nevezik.
Hang → szín:
Ebben a típusban bizonyos hangok színérzetet váltanak ki. A szín egyaránt függhet a hangmagasságtól, a hangszíntől, a hangerőtől és a hang többi jellegzetességétől. Simon Baron-Cohen és társai két típusra osztják a színes hallást: az egyikben a zenei hangok váltanak ki színeket: ez a zene → szín szinesztézia. Például lehet egy zenei hang piros, vagy a hárfa hangja arany. A másik típusban a környezeti hangok váltanak ki színeket. Így színe lehet az óra csörgésének, és az ajtónyikorgásnak.
Nemcsak a színárnyalat változhat, hanem a szín többi aspektusa is, így a telítettsége és a fényessége is.
 A telítettség megadja, hogy mennyire élénk a szín, például a szivárvány színei telítettek. A fényesség leírja, hogy mennyi a fehér a színben, így ha a piros szín fényessége csökken, akkor barnába, végül feketébe megy át. A beszámolók szerint ezek a színek gyakran mozognak, és ki-be áramolhatnak a látótérbe.
A tapasztalatok itt is egyediek: a színesen halló szinesztéziások nem egyeznek a színekben. A sok embert vizsgált tanulmányok szerint itt is kirajzolódik a minta: a magasabb hang világosabb.
 Ebben még azok is egyetértenek, akiknek nincs ilyen szinesztéziájuk. Ez azt sugallja, hogy ez a típus az egyébként is meglevő mechanizmusokon alapszik. (Forrás: Wikipédia)

Halld a színeket, lásd a hangokat...