A szöveg és a dallam egymáshoz való viszonyának, illeszkedésének tana; a zene ritmusának, hangsúlyainak és a dallam hanglejtésének összeegyeztetése, egybecsengése az énekelt szöveggel.

A prozódia (a dallam, a ritmus, a tempó, a hangsúlyozás, a hangerõ és a hangszínezet változtatása) adja a beszéd kifejezõ erejét. Ezeket árnyalják, egészítik ki a paralingvisztikus hangminõség-jellemzõk (pl. suttogás, gagyogás).
Mindezek gyakran többet árulnak el a beszélõrõl, mint az, amit mond.
Egyes tevékenységekhez, foglalkozásokhoz sajátosan jellemzõ prozódia alakul ki (pl. a kereskedelmi csatornák mûsorvezetõi, a beszélõ disc-jockey, a pap, a rikkancs vagy a piaci kofa).

A magyar prozódia tudományos kidolgozásában Kodálynak meghatározó szerepe volt.
(A mester biztos nem értékelné, hogy a táncdalokban -melynek nemzetközi nyelve az angol-, magyar szöveggel énekelve sajátos prozódia alakult ki.)