Polifónia: többszólamúság; a zenei szerkesztés egyik módja, melyben két vagy több egyenrangú szólam vesz részt. Ellentéte a homofónia.
Korai formája a heterofónia, ami az afroamerikai folklórban és a korai jazzben is nagy jelentõségû.
Legfejlettebb formái a kánon és a fúga.
A polifónia lehet metrikus (a szólamok egyidejû ütembeosztása eltérõ) vagy ritmikus (a metrikus beosztás azonos, de a ritmikus különbözõ).
►polimetria

A középkor  zenei vívmánya a harmóniákra törekvő többszólamúság.
Ez az új technika a benne rejlő szólammozgások, hangszínek valósággal elbűvölik a hallgatót, de még inkább a közreműködő énekeseket, hangszerjátékosokat.
Ez a fordulat valósággal szétfeszítette a világi és egyházi vokális és hangszeres egyszólamúság gátját, és ezzel mintegy forradalmasította a zenemű-alkotás módszerét, beleértve természetesen a programzene kezdeményezéseit is. Gondoljunk csak a kánonra. Ebben minden szólam ugyanazt énekli, de az egyes szólamok egymás után lépnek be.

A polifóniát úgy képzeljük el, mint egy különböző színű, vízszintes irányba haladó fonalakból álló köteget. A színes szálak úgy csavarodnak egymásba, hogy útjukat külön–külön is jól követhetjük. Ehhez hasonló a polifóniában a szólamok összefonódása.
(Forrás: Sulinet)