.
play-back: visszajátszás, lejátszás
A play-back a rock- és popzene egyik fontos kellékévé vált.
Általában két okból lehet rá szükség: igényességbõl és igénytelenségbõl.
Ha ugyanis egy énekes vagy együttes olyan helyen lép fel, ahol a kíséret színvonalas megszólaltatására nincs lehetõség, akkor az elõre felvett backgroundra énekel(nek) élõben. Ez a fél-playback.
Az is korrekt, ha olyan hangzásokat játszanak hozzá, amelyek csak stúdióban állíthatók elõ.

A teljes play-back, amikor az egész számot énekkel együtt bejátsszák, és úgy tesznek, mintha énekelnének, zenélnének. Ez a módszer sajnos a tv-mûsorokban nagyon gyakori.
Ha pl. az LGT kényszerül erre, akkor mindenki fel tudja idézni, hogy milyen csodálatosan játszották ezt a számot (is) a szemünk láttára, élõben.
Ugyanezt egy olyan együttestõl, akik nagyon aranyosak, de kizárólag play-backrõl halljuk õket, már más hatást és gondolatokat kelt.

Élõ(?!?) fellépéseken nem szabadna eltûrni a teljes play-backet. Ám amíg fütty helyett gázsit kapnak, addig csinálják.

Egyébként a néma tátogás (lip sync) elsajátítása nagyon nehéz, még akkor is, ha az énekes saját számáról van szó.

►karaoke, szinkronizálás