.
A zene örömforrás.
Élvezet játszani és hallgatni.
Lehet rá...
A külvilággal az érzékeink, elsősorban a látás és hallás útján állunk kapcsolatban, ez az a két alapvető csatorna, amely a legtöbb információt képes befogadni és közvetíteni. Ha egyszerre több csatornán kapunk információt, megszűnik a verbális-szöveges gondolatátadás túlterheltsége, és több ismeretet leszünk képesek befogadni. A leghatékonyabb információhordozók, amelyek a legtöbb adatot képesek elnyelni és könnyen befogadható formában megjeleníteni, a képek. Korunk információ-túltermelési válságban szenved, de a feldolgozhatatlan mennyiségű információ megfelelő formában, például vizualizálva, azaz képként, már könnyen befogadhatóvá válik.
A multimédia nem jöhetett volna létre, ha nem fejlődik ki a digitális tárolás. Pontosabban, korunkban, mint már annyi más, az információ is szabványosodott, azaz egy általános formára talált. Papírra nyomtatott szövegek, kémiai úton készült képek és bakelit lemezek analóg rögzítési technikái után minden egyformán bitekre lefordíthatóvá vált, kettes számrendszerben, digitálisan tudunk bármilyen jelet, hangot, képet, szöveget szétszedni és elpakolni. Minden igenre és nemre bontható, ha mégoly rengetegre is. Az így keletkező információ-hegyeket a számítógép - hatalmas műveleti sebessége révén - mozgatni, kezelni tudja. A tárolónak (az információtárolásra a lemezforma felel meg a legjobban) mindegy, mit tartunk rajta, tehát ugyanabból a közvetítőforrásból, jelen esetben a kompjúter-memóriából, egyformán nyerhetünk képeket, szöveget és hangokat. Méghozzá kiváló és nem romló minőségben. Természetesen a multimédia esetében nem csupán puszta raktározásról van szó. Az eltárolt kép, hang és szöveges információ egyidejű megjelenítésén túl, kapcsolódások és átmenetek - ha úgy teszik egy úthálózat - is be van építve az adatbázisokat kezelő szoftverbe, az egyik felhasználói felületből tetszőlegesen átléphetünk egy másikba, abból egy harmadikba és tovább; önálló felfedezőutakat tehetünk az eltárolt információrengetegben. A multimédium jelenlegi állapotában a gépek sebessége és memóriakapacitása jelenti a limitet, a cyberspace-ben való szabad kalandozás ezért ma még inkább zötyögős szafárira emlékeztet, legalábbis a lehetőségekhez képest.
(Forrás: Sugár János: A gondolkodás médiuma)