A keringõ (waltz/valcer/valse) a 18. sz. utolsó negyedében kialakult, máig népszerû, 3/4-es (hármas) ütemû, osztrák eredetû páros tánc. (A ländler népi tánc utóda.)

A keringõ jellemzõje a kíséret ismétlõdõ alapritmusa: a harmónia alaphangját a basszus üti meg az ütem elsõ negyedén, az akkord többi része a második és harmadik negyeden ismétlõdik.

A "bécsi valcer" hiteles elõadásához az is hozzátartozik, hogy a kíséret második negyede valamivel elõbb szólaljon meg, mint kellene. A mûfaj legnagyobb mestere a "keringõkirály": ifjabb Johann Strauss.
Angol változata lassabb és érzelgõsebb. ►angol keringő

A keringõ napjainkban fõként alkalmi társasági táncként él tovább.
Érdekes, hogy pl. a középiskolások szalagavató ünnepélyén szinte elmaradhatatlan! A "Kék Duna", -avagy teljes címén " A szép, kék Dunán- keringõ ifjú Johann Strauss máig népszerû táncdarabja. (Címe abból az osztrák legendából ered, mely szerint a szerelmeseknek a Duna szürke hullámai is kéknek tünnek.)

Ifjú Johann Strauss 1875-ben írta a "Morgenblatter", "Reggeli lapok" címû, (tévesen "Reggeli levek"-nek fordított) keringõjét. A mûvet a bécsi újságírók szövetségének ajánlotta.