A fúvós és ütõhangszerekbõl álló zenekar elsõsorban a hadsereg rendjének fenntartásához (szignálok), alakulatainak felvonulásaihoz, meneteléséhez és csatához (indulók) szolgáltatott bátorító, lelkesítõ zenét csakúgy, mint ünnepségekhez, toborzáshoz és szórakozáshoz.

Már a középkorban trombitások és üstdobosok kísérték a lovagokat, és még a 19. sz. végén is játszottak zenészalakulatok csatában.
Összeállításuk koronként, országonként különbözõ, de eltérõ a gyalogsági és a lovassági alakulatoknál is.

A katonazenészek kezdettõl fogva elõjogokra tettek szert civil társaikkal szemben. Napjainkban fõleg díszszemléken, állami fogadásokon, ünnepségeken, katonai temetéseken zenélnek.

Hazánkban a katonazenélés múltja két és fél évszázados, de a mai értelemben vett katonazenekarok a 19. században terjedtek el.
Évtizedekre visszanyúló hagyományai vannak a hazai (Debrecen, Székesfehérvár, Eger, Szolnok, Kaposvár) és nemzetközi katona-zenekari fesztiváloknak.
A magyar katonazenészek napja április 30-án, ifjabb Lehár Ferenc zeneszerzõ és katonakarmester születésének évfordulóján van.

A katonai célokra felhasznált zene valószínűleg egy idős az emberiség azon képességével, hogy a hangot, mint egyszerű természeti jelenséget az ember tudatos tevékenységgel, művészetté és tudománnyá fejlesztette.
Az emberiség katonai és hadászati történetét végigkísérte a katonazenészek speciális zenei tevékenysége. Ez a hivatás joggal pályázik a legrégibb muzsikusi mesterség címére.
A katonazene kezdeti alaprendeltetése a katonai rend fenntartása, és a seregek bátorítása, lelkesítése volt, amely később - a katonazenekarok megjelenésével - kibővült a toborzás és szórakoztatás zenei feladatainak ellátásával.
(Forrás: HM Központi Katonazenekar►)


Az osztrák-magyar monarchia különös figyelmet fordított arra, hogy kiváló katonazenekarokkal rendelkezzen.

A katonazenekarok tagjai és karmesterei kezdetben tulajdonképpen nem voltak katonák, bár egyenruhát hordtak. A zenészeket a tisztikar fogadta fel és fizette.

A jól képzett katonazenészek játszottak színházi zenekarokban és bálokon, hogy kevés jövedelmüket kiegészítsék.

Az első ismert magyar katonazenekar a Trenk Pandur-Ezred zenekara volt 1741-ben.

Haydn 1794-ben írta a Katonaszimfóniát.

bibliai idézet:
„ Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Készíts két harsonát, ötvözött ezüstből készítsd azokat. A közösség összehívására és a táborok elindítására valók lesznek azok. Amikor megfújják azokat, gyűljön hozzád az egész közösség a kijelentés sátrának a bejáratához. Ha az egyiket fújják meg, gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izrael nemzetségfői. Ha pedig riadót fújtok, induljanak el azok a táborok, amelyek keletre táboroznak. Ha másodszor fújtok riadót, induljanak el azok a táborok, amelyek délre táboroznak. Riadót kell fújniuk induláskor. De ha a gyülekezetet gyűjtitek össze, ne riadót fújjatok. A harsonákat Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nálatok nemzedékről nemzedékre. Ha hadba indultok országotokban a benneteket szorongató ellenség ellen, akkor is ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót. Akkor majd megemlékezik rólatok az Istenetek, az Úr és megszabadultok ellenségeitektől. Fújjátok meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén, amikor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattok be, és emlékeztetni fogják istent rátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!”. 4Móz.10,1-10