A 17. sz.-tól katonák, embercsoportok menetelését, felvonulását kísérõ zene az induló (mars).

Az induló ritmusa -mert lépéseknek kell hozzá igazodnia- egyszerû, páros ütemû, feszes és egyenletes; zenei forma.
Fõ típusa a menet- vagy katonainduló, amelynek külön irodalma alakult ki a hadseregek állandó igénye folytán.
A zeneileg jelentéktelen katonaindulók tömege mellett mûvészi formába öntött mûvek is keletkeztek, amelyeket a zeneszerzõ nem gyakorlati célra szánt. Ilyen például a Rákóczi-induló, a Török-induló vagy az idõsebb Johann Strauss szimfonikus zenekarra írt indulója, a Radetzky-mars az osztrák hadvezér tiszteletére. (Ez hamarosan a Habsburg-Birodalom jelképévé vált.)
Az indulók speciális típusa a nászinduló és a gyászinduló.
►marching band, katonazenekar

1792-ben Rouget de Lisle nevû utásztisz írta "A rajnai hadsereg harci dala" címû indulót, amit elõször marseille-i forradalmárok énekeltek Párizs utcáin masírozva. Ezért nevezték el az indulót Marseillaise-nek, aminek semmi köze a hasonló nevû városhoz.