A ’90-es évek elején olyan hip-hop együttesek, mint a Gang Starr, a Dream Warriors, a Young Disciples, a Skatemaster Tate vagy a Jungle Brothers elkezdték Louis Armstrong, Charlie Parker, Donald Byrd vagy Dizzy Gillespie számainak részleteit feldolgozni, vagy – mint A Tribe Called Quest – jazzmuzsikusokkal, közöttük Ron Carterrel, változatlanul újra felvenni.
Másrészt egyre több jazz-zenésznek tetszett meg a hip-hop, közöttük volt a Steps Ahead, Herb Alpert, Robin Eubanks és Cassandra Wilson. Produkcióikat európai diszkóban latin-groove-okkal és jazz-funkkal kiegészítve egy dancefloor jazz mozgalommá egyesítették, melynek éllovasa Gilles Peterson, a Talkin' Loud nevû lemeztársaság alapítója (és az "acid jazz kifejezés kitalálója) volt.
A jazzhez való visszanyúlás a rapben szinte elkerülhetetlen fejlõdés eredménye volt, hiszen miután a soul- és funk-groove-okat learatták, a még el nem használt hangzások iránti igény mindenképpen a jazzhez vezetett. A jazzes improvizációk, melyeket néha egyszerû standard formájában, néha pedig nagy fényûzéssel készítettek el, fellazították a hip-hop sémát. Azzal, hogy ezt az alirányzatot a korszellemû lapok "igényes" hip-hopnak titulálták, néhány rapegyüttest, például a Gang Starrt utólagos arculatmódosításra ösztönözték.
►rap, hip-hop