A fado életérzése a portugál saudade szóval jellemezhető, mely egyszerre jelent vágyakozást, nosztalgiát, szomorúságot, fájdalmat, de egyben a szerelem és a boldogság lehetőségét is.
A fado szó etimológiailag a latin fatum, ‘sors’ szóval van kapcsolatban.
Valószínűleg afrikai rabszolgák és portugál tengerészek hagyományos zenéjéből formálódott, arab hatással.
Más elképzelések szerint a brazil lundum és modinha stílusokból jött létre.
(Forrás és folytatás: Portugalia...)

A fado (fádó) melankolikus hangvételű zenei műfaj, illetve az ebben a stílusban megénekelt ballada, megzenésített vers, dal, melyet egy énekes (fadista) egy portugál gitár (guitarra), egy spanyol gitár (violao) és egy akkusztikus basszusgitár vagy nagybőgő kíséretében ad elő. Hazája Portugália, ezen belül is Lisszabon kikötői negyede és sikátorokkal teli kerületei, ahol először az 1820-as években volt hallható. A fado dalok csokra a fados (fádosz, tsz., jelentése: fado-k), innen a film címe is: “Fados”. Hadd idézzem itt a talán legeredetibb fado definiciót, melyet a fado maga nyújt elénk tálcán Amália Rodrígues (1920-1999), akit e zenei stílus legjobb előadóművészének tartanak, “Todo esto es fado” (Ez mind fado) című dalában: “Szerelem, féltékenység / hamu és tűz / fájdalom és bűn. / Ez mind létezik. / Ez mind szomorú. / Ez mind fado.”
(Forrás ►)

A fado mindenkié►