A hangzó esemény létrejöttéhez alapvetõen szükséges hangátviteli lánc: hangforrás - hangtér (rugalmas közvetítõ közeg) - hallgató.
Hétköznapi értelemben akusztikai láncon az adott feladathoz szükséges technikai eszközök meghatározott sorrendben történõ összekapcsolását értjük.
A hagyományos hangátviteli lánc alapvetõen három részbõl áll: hangforrásból (pl. mikrofon), ami az akusztikus jelnek megfelelõ elektromos jelet generál, egy erõsítõbõl, amely a szükséges feszültség- és teljesítményerõsítést végzi, és végül hangsugárzó rendszerbõl, ami az elektromos jelbõl ismét akusztikai jelet állít elõ.
(Tulajdonképpen van még egy nagyon fontos láncszem a fülünk és a hangsugárzó között: az akusztikai tér, ami nagymértékben befolyásolhatja a hangátvitelt.)
Az akusztikai "láncszemek" összetétele, kapcsolódása a hangkultúra és technika fejlõdése során állandóan változik.
Használatának célja is sokféle lehet, így eltérõ szempontok érvényesülnek pl. élõ koncerten, stúdiófelvételen, otthoni zenehallgatásnál, házimozi rendszernél, vagy egy hallásjavító készüléknél.