A hallás elsõdleges biológiai szerepe, hogy -a többi érzékszervvel együttmûködve- lehetõvé tegye a tájékozódást és figyelmeztessen a veszélyre; meg tudjuk állapítani a hangforrás irányát, helyét. (A hangot főként a fülünkkel halljuk, de a bőrünk, koponyacsontjaink is részt vesznek az érzékelésben.)

Bizonyított, hogy a magzat már a hatodik hónapban reagál az erõs hangokra. Ezért igaz David Chamberlain mondása: "Az anyaméh iskola, és minden baba látogatja".

A hallásérzékelést befolyásolja, hogy a fül egy közepes ingerület-szinthez alkalmazkodik (adaptáció) és egyidejû hangok hatására elfedés következik be; az egyik akusztikai ingert nem érzékeljük. Amikor viszont a különbözõ egyidejû ingerek rezgésszáma egymás egész számú többszörösei, akkor azok összeolvadnak. Ennek következtében a hangerõ-érzet/hangosságérzékelés lényegesen eltérhet a rezgés intenzitásával megadott objektív értéktõl.

A zenei hallásnak számtalan változata, fokozata van a két szélsõség (amúzia és abszolút hallás) között.

Van, aki a hamis hangokat sem érzékeli, mások hangnevekkel megnevezik bármilyen hang (vonatfütty, madárdal) abszolút magasságát.

►abszolút hallás, relatív hallás, belsõ hallás, decibel

A magas hangok észlelésének trükkje►