A zenekarok ülésrendje a különböző hangszeres zenészek illetve hangszercsoportok elrendezését jelenti.

A barokk korban kezdtek kialakulni a nagyobb létszámú, újabb hangszereket felvonultató zenekarok, melyeket eleinte kórusszerűen tagoltak (pl. hegedű kórus, rézfúvós kórus).

Az ülésrendnek főleg a nagy szimfonikus zenekarokban van jelentősége ahol a hangszercsoportok, és a koncertmester illetve a karmester közötti kommunikációt is szolgálja.
A kialakult "német" és az "amerikai" ülésrendtől különböző elrendezések a teremviszonyokhoz igazodva, akusztikai, hangzásesztétikai és egyéb szempontok figyelembe vételével határozhatók meg.

A hang- és rádióstúdiókban az ülésrend kialakítása jelentősen eltérhet a nagy termeket (operaházakat) vagy a szabadtéri színpadokat "élőben", erősítés nélkül bejátszó zenekari elrendezéstől.

A különféle hangszerösszeállítású zenekarok (pl. ütős, fúvós, szalon) sajátságos "felállásban", ülésrendben játszanak. Egyes zenei műfajok előadásakor (rock, punk, metal...) még a közönség sem ül - nemhogy a zenészek.