.
A zene örömforrás.
Élvezet játszani és hallgatni.
Lehet rá...
A performance kifejezés a hetvenes években jelent meg egyes művészeti megnyilvánulások elnevezéseként, amelyek intenciójuk és formálisan is leírható jegyeik alapján eltértek a korábbi, úgynevezett live art törekvésektől, például a happeningtől és a fluxustól.
Ez utóbbiak, valamint - időben visszafelé - a dadaista és futurista estek, és egyes avantgarde színházi törekvések egyrészt a performance-művészet előzményeinek számítanak, másrészt pedig a performance mint átfogó klasszifikációs terminus le is fedi őket.
Manapság a "performance-art" elfogadott művészeti ág, amely alapvetően eltér az olyan hagyományos előadóművészetektől, mint a színház, a tánc és a zene. Jóllehet ezen művészeti ágak némely irányzata jelentős hatást gyakorolt a performance kialakulására, egyúttal ösztönzéseket is kaptak a performance-tól.
A performance-művészet meghatározásakor, jellemvonásainak leírásakor a hagyományos (előadó)művészetektől való eltérésére helyeződik a hangsúly, valamint azokra a formai és tartalmi vonásokra, amelyek a képzőművészetből, az Európán kívüli vagy az ősi kultúrákból, a mindennapi - akár individuális, akár társadalmi - tevékenységekből, avagy a vallás területéről erednek.
A performance-nak más művészeti ágakkal (képzőművészet, színház, zene, költészet, tánc, különböző új médiumok és a média) és egyéb emberi tevékenységekkel való összefüggése (szexualitás, sport, aszkézis, öltözködés stb.), valamint antropológiai, szociológiai és történelmi dimenziói (különböző rítusok, ünnepek, felvonulások stb.) mellett olyan alapvető kérdések merülnek fel - sokszor kiélezett formában - ezen irányzat kapcsán, amelyek a huszadik századi művészetben végbement változások alapvonalait érintik.
(forrás és a teljes tanulmány►)