A 20. sz.-ban egyes táncosok, koreográfusok túl szigorúnak érezték a klasszikus tánc (balett) szabályait; mozdulataik kötetlenebb, testük kifejezõbb lett. Megszabadulnak a balettcipõ szorításától is, és gyakran mezítláb táncolnak. Az expresszionizmus táncmûvészeti megnyilvánulásának amerikai formája, amely gyökeresen új, szubjektív kifejezési formákban kereste a modern táncmûvészet útjait. Egyik elsõ képviselõje az amerikai Isadora Duncan (1878–1927) volt. A modern dance bevezette a mezítláb történõ táncolást, és a mozgást a függõleges síkból kiterjesztette a pódium síkjára is. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna, mára azonban a modern tánc kifejezési eszközeinek szerves részévé vált. Tánctörténeti stíluskorszakként mindenekelõtt Martha Graham mûködéséhez kapcsolódik. Ismert magyar képviselõi: Dienes Valéria, Millos Aurél, Szentpál Olga. A ’60-as évektõl fogva az új táncmûvészeti törekvéseket inkább a new dance kifejezéssel illetjük. ›tánc, ›balett, ›jazzbalett.