A Memphis-soul teljesen más volt, mint a detroiti. Ennek az irányzatnak az elõadói: Aretha Franklin, Wilson Pickett, Otis Redding, Booker T & The M.G.'s, Sam & Dave, Rufus & Carla Thomas. Az általuk énekelt dalok hangosak, nyersek voltak, hangzásukban valódi érzelmeket sugároztak, nem kiszámított érzéseket. Nem egyszerû, mindenki által könnyen érthetõ dalocskák voltak: itt oda kellett figyelni, együtt kellett érezni, és a számok végén éppúgy ki lehetett merülni, mint az elõadó.
Aretha Franklin erõs, négyoktávos hangjával könnyeket csalt a hallgató szemébe, és izzadtságcseppeket a homlokára; Wilson Pickett, aki lenyûgözõ magától értetõdõséggel minden dalából szexorgiát csinált, Little Richard artikulálatlan kiáltásait a csúcsra juttatta; Otis Redding, akitõl a felejthetetlen "Sittin' on the Dock of the Bay" (Az öböl dokkján ülve) származik, show-jait egész lágyan, gyengéden kezdte, de mindig ezzel a kiáltással fejezte be: "Suck it to me, baby". Sam & Dave "kérdés-felelet" dalaikkal minden csarnokot izzásba hoztak. soul, Detroit-soul