Az "ismerõsség" elvének mindenfajta zeneélvezetben nagy szerepe van. A legnagyobb zeneszerzõk is többnyire az adott kor átlagkomponistáinak fordulatait, közhelyeit használták fel. A tánczenében, amelyben az azonnali befogadás elérése a cél, ez még inkább a siker feltétele.
A zene mindennapos használata során szinte beleitatódnak a hallgatókba az alapvetõ formák, dallam-, harmónia-, ritmusképletek. Az egyszerû harmóniavilág, az ostinatojellegû ismétlések, monoton ritmika erõsíti és szüli is azt az érzést, hogy ez az én zeném. Ennek az ismerõsségérzésnek nagy szerepe van minden tömegmûfajban. Az ilyen zene lehetõvé teszi a hallgató számára a teljes azonosulást.
Ugyanakkor tény, hogy az igazi mûvész és alkotás, produkció attól értékes, hogy egyéni, eredeti, és nincs az az érzésünk, hogy már sok hasonlót hallottunk, láttunk. ismétlés, ›sztereotípia