Az ókori görög filozófia szerint az élet ésszerû élvezése a legfõbb jó. Ez alatt a testi és a szellemi gyönyöröket (hedoné) egyaránt értették. A mûvészi tevékenység legfõbb célját is a gyönyörködtetésben, az érzéki élvezetkeltésben jelölték meg.
A mai köznyelvben viszont az élvhajhászást, az érzéki örömök mértéktelen habzsolását nevezik hedonizmusnak.