Fúvós hangszer; fõ alkotórészei a légtömlö (szélzsák), a fúvócsõ (vagy kézi fújtató) és a sípok. Ehhez már csak egy ember kell, aki mindezt mûködteti. Ilyen pedig évszázadok óta van a világ különbözõ részein.

A duda sok változatban kialakult népi hangszer. Hazánkban is népszerû volt, fõleg csárdákban, ahol (a közmondás szerint is) célszerû volt csak egy dudást alkalmazni.
Valójában a (kecske)duda (bagpipe) skót népi hangszer, ami a mai napig hadi dicsõségek emlékét jelenti és nemzeti érzelmeket gerjeszt számukra.

Érdekes, hogy a magyar Kéri György olyan szinten játszik a hangszeren és sajátította el annak kultúráját, hogy a skót dudások befogadták hierarchikus társaságukba.

Gershwin zenekari darabjábja az "Egy amerikai Párizsban", melynek partitúrájában négy autóduda is szerepel.

A magyar duda►

A dudazene jellegzetessége a tagolatlan, nagy ívű, gazdagon díszített dallam és az alatta állandóan búgó egy vagy több hang, a dudabasszus.

A magyar főúri és az erdélyi fejedelmi udvarokban a 17.sz.-ban a duda divatos hangszer volt.

A dudakíséretre járt hajdútánc a 16-17. századi katonák és pásztorok fegyveres tánca volt.