Zenészek generációi nőttek fel úgy, hogy már gyermekkoruktól készültek a pályára.
A család mindent megtett annak érdekében, hogy minél jobb zenész legyen a gyerekből: tanították, gyakoroltatták, iskoláztatták. Zenész lett, és amikor fia született, már lehetett tudni, hogy belőle is muzsikus válik.
Aztán a hagyomány kezdett megszakadni. A (cigány)zene iránti igény és a munkalehetőségek csökkentek.
Nem ők tehetnek róla.
►cigányzenekar
Sárosi Bálint a Cigányzene c. könyvében mértéktartó mérlegelés után kijelenti, „…a cigányzenészek tevékenysége szervesen hozzá tartozik kultúránkhoz, az is belőle, ami értékes, és az is, amivel a művelt magyar ember nem szívesen ért egyet.”
Továbbá Sárosi kijelenti, hogy „…a cigányok jobbak a mellettük hosszabb-rövidebb divatszakaszokat képviselő egyéb zenészeknél….a magyarsághoz is több közük van, mint a kozmopolitizmus szellemével hozzánk érkező újabb tánczenei divatoknak.”
Retkes Attila
DANKÓ PISTA BÁNATOS UTÓDAI ►
Matisz László
HOZTUK MAGUNKKAL, OTT VAN A GÉNJEINKBEN ►
Magyar Zenészek Lapja
A CIGÁNYZENÉSZEK ÉS A MAGYAR ZENE VÉDELME (1929!) ►
A cigányzenészekről
A népies műdal legkiválóbb interpretátorai a cigányzenészek voltak. A cigányok Indiából származnak, a nagy népvándorlás idején érkeznek Európába, először Olasz- és Spanyolországba. Nálunk 1420 körül jelennek meg. Ekkor még nem muzsikusok, 1500 táján hallunk először muzsikus cigányokról - ezek Izabella-királyné lantos cigányai. Az első ismert név: Kármos - Tinódi említi. A cigányzenészek mindenütt környezetük zenéjét játszották az ott jellemző stílusban és hangszereken. Sajátos formuláik -harmónia, figuráció, díszítés - tesznek minden általuk játszott zenét cigányzenévé. A magyarországi cigányzenészek ’magyar módban’ a ma is ismert módon hegedültek, ’rác módban’ a húrokat oldalról a körmükkel érintették. Kármos így muzsikált.
Ami az együtteseket illeti, az 1700-as évek elején hódít mindjobban teret az 1 hegedűs-1 dudás összeállítás. Később a dudát felváltotta a cimbalom, majd mindhárom hangszer alkotta a trió-együttest. 1760-70 körül a legnépszerűbb a 2 hegedű + kisbőgő trió. Az első modern értelemben vett cigányzenekart Bihari alakította: 2 hegedű, klarinét, cimbalom, bőgő. Ez nőtt egyre tovább, 1840-50 körül már 20-24 tagú zenekarok voltak divatban, ezekben 2-3 rézfúvó és tárogató is helyet kapott. Ezek később kimaradtak, fokozatosan csökkent a vonósok száma is, de még 1900 táján is voltak 12-14 tagú cigányzenekarok. Manapság - ez alatt 1960-70 értendő - 4-5 ember játszik általában.
Ezt a zenei anyagot vették alapul Erkel és Liszt, amikor az önálló magyar zene létrehozásán dolgoztak.
(*Amikor ezt leírom - 2003. év -, sajnos az a helyzet, hogy cigányzenekar már alig létezik, pedig ma is vannak kiválóan, művészien játszó hegedűs, klarinétos, cimbalmos, bőgős cigányzenészek. Élvezet hallgatni pl. a 100 tagú cigányzenekart. De korcsmákban már szinte évtizedek óta nem szerződtetnek cigányzenészeket. Helyettük belépett az elektronikus gépzene, mely mindenekelőtt az alkalmazó számára jóval olcsóbb megoldás, de az a körülmény is előre tolta, hogy világszerte elterjedt. A muzsikálást a gépkezelés helyettesíti. Ennek „műveléséhez” tulajdonképpen nem is kell zenei képzettség, mert a beprogramozott zenéhez néhány gombot és billentyűt kell megnyomni a szintetizátoron - midőn először láttam és hallottam közelről, el sem akartam hinni -, és hatalmas telt hangzású akkordok szólalnak meg.)
Forrás: Pongrácz Zoltán: A magyar zene története
Digg
Facebook
Google