A fogalom egyidős az asztal feltalálásával. A társas étkezéseket, lakomákat már a bibliai időkben is zenehallgatással tetőzték. Minden korban volt (és ma is van) ezekre az alkalmakra jellemző muzsika, melynek "szakmai" megítélése is igen változatos. (Mindenesetre Beethoven is írt asztali zenét.) 

(vendéglátós zene, tafelmusik)

A reneszánsz és barokk korban az étkezés volt a muzsikálás egyik legfontosabb alkalma. A főúri udvarokban és a városi vezetők gyakori bankettjein rendszeresen, a polgárházakban általában csak esküvőkön játszottak asztali zenét.
A zeneszolgáltatók udvari és városi muzsikusok, ill. templomi énekesek voltak. Kisebb dáridókon csak egy orgonista vagy lantos zenélt. Az udvari és tábori trombitások feladatához tartozott, hogy az étkezésre hívó jelt elfújják.
Egyes korszakokban és műfajokban elterjedt (volt) a zenészek "asztalozása".