Zenemûvek elõadására szolgáló, különbözõ létszámú és összetételû együttes.

A zenekar szó néhány nyelvben a görög orkésztra -eredetileg színpadot jelentő- szóból ered (például angolul: orchestra, németül der Orchester).

Az angol nyelv a zenekarnak megfelelő „orchestra” szó alatt inkább nagyzenekarokat ért.

A zenekarok megkülönböztethetõk:
Összeállításuk szerint: kamara, vonós, szimfonikus zenekar, fúvószenekar, stb.
Funkciójuk szerint: szórakoztató, tánc, rádió, katona, cirkuszi, opera stb. zenekar.

A mai nagy, szimfonikus zenekarok gyökerei a 17. századba nyúlnak vissza. Ekkor a helyi (városi, udvari, egyházi) zenekarok magját a fúvós hangszerekkel kiegészített vonósok adták.

A 18. sz.-ban azt a zenekart nevezték klasszikusnak, melyekre Haydn, Mozart és Beethoven komponálták a mûveiket.
A 19. században két alaptípusa volt a zenekaroknak: a színházi és a koncertzenekar.

A század elsõ évtizedeiben körülbelül 60 zenészbõl állt egy nagyobb zenekar, mint például a Milánói Scala zenekara, a drezdai udvari zenekar, vagy a Londoni Filharmonikusok.
Ez a létszám az 1890-es évekre már 90 fölé emelkedett.

A világ legnagyobb zenekara állt össze 2000. május 15-én a Vancouver-i BC Place Stadiumban. A 6452 hangszeres elõadó szimfonikus zenészekbõl és zeneiskolai tanulókból tevõdött össze.

A 100 tagú cigányzenekar -nem csak létszáma miatt- nemzetközileg elismert együttes.