Lábbillentyûzet vagy lábnyomásra mûködõ emelõszerkezet, amely a hangok zúgását vagy színezetét befolyásolja a zongorán, vibrafonon, cimbalmon.

A hárfa és az üstdob tartozékaként a húrok, illetve a hártya feszességének módosításával a hangmagasságot változtatja meg.

Az orgona lábnyomásra mûködõ, keményfa klaviaturája kb. 30 basszus-hangból álló skálát foglal magában.

Régen készítettek billentyûs hangszereket, melyeknek akár nyolc pedálja is volt.

A 19. század közepétõl a zongorák általában két pedállal vannak felszerelve. A jobboldali (forte, vagy damper) pedál a hangfogókat felemeli a húrozatról és ettõl gazdagabb, erõsebb és hosszabb lesz a hangzás. A baloldali (toló vagy piano)pedál redukálja a hangerõt. Egyes konstrukcióknál (pl. Steinway) van harmadik, középen elhelyezkedõ sustaining (hanghosszabbító) pedál is, ami az éppen leütött hang(zat) elkülönített kitartására szolgál.
(Liszt Ferenc a zongora lelkének a jobb, (forte)pedált tartotta.)

Használatukat a kottában pedáljelzésekkel lehet elõírni, de a helyes pedáltechnikát kevesen tudják alkalmazni.
A pedál használata szempontból a zongoristák két fõ csoportra oszthatók: vannak, akik végig padlógázzal játszanak és még a szünetet is zengetik, mások véletlenül sem lépnek rá.