.
Különbözõ hosszúságú és hangmagasságú, egyik végén zárt csövekbõl álló fúvós hangszer.
Nevét a görög pásztoristenrõl (Pán) kapta, aki nagy nimfaüldözõ hírében állt. A hindu mitológia szerint Krisna férfiasságát is a pánsíp szimbolizálta. ► hangszerszimbolika
A pásíp különböző változatai Dél-Amerikában (siku), Romániában, Észak-Olaszországban népi hangszerként használatosak, de megtalálhatóak Afrikában, Ázsiában és Óceániában is.

▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫▫
A pánsíp megfelelően összeválogatott és összerendezett, felül nyitott, alul zárt hengeres csövek sokasága, melyet a cső peremére történő ráfújással szólaltatnak meg. A nádból készült sípokat általában ügyesen összekötözik egy keresztben végigfutó lapos heveder segítségével. Vannak egyszer s mindenkorra összeragasztott pánsípok is, de ezek nehezebben javíthatók, ha valamelyik síp eltörik. Forma és hangkészlet szerint sokféle pánsíp van, de két alapvető típus szokott leggyakrabban előfordulni:
- Egysoros diatonikus ívelt
Ez a típus gyakori a román népzenében, de újabban a dallamos popzenében is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Általában a C-dúr skála hangjait tartalmazza, hangterjedelme 2-3 oktáv. Mind jobbos, mind balos kivitelben elkészíthető, de a jobbos a gyakori, amelynél a mély hangú hosszú sípok jobb oldalon vannak.
- Kétsoros diatonikus egyenes
Ez a dél-amerikai népzenét játszó együttesek kedvelt hangszere. Általában a G-dúr skála hangjait tartalmazza, minimális hangterjedelme: d'-h'', illetve d-h' vagy D-h.
Szokásos összeállítása:
Felső sor (jobbról balra):d'-f#'-a'-c''-e''-g''-h''
Alsó sor (jobbról balra): e'-g'-h'-d''-f#''-a''
Az alsó sor van a szájhoz közelebb, ehhez képest a felső sor közvetlenül mögötte van, de úgy, hogy a sípok felső vége 1-2 cm-rel feljebb van. Oldalirányban úgy van elhelyezve a két rész, hogy egy G-dúr skálát cikkcakkban ugrálva lehet eljátszani. A mélyebb hangolású pánsípokat gyakran két részre szedik, (illetve a külön összekötözött sorokat össze sem rakják) és ketten játszanak rajta, így jobban bírják levegővel, és különös sztereó-hangzást produkálnak.

Hangolás

Ha valamelyik sípot kutyafuttában feljebb kell hangolni, akkor megtehetjük, hogy egy pici kavicsot vagy gyertyaviasz-darabkát belepottyantunk. Ha több apró darabkát szórunk bele, akkor nagyon leromlik a hang minősége. Ha végleg feljebb kell hangolni, akkor ejtsünk bele egy viaszdarabkát, majd egy forró fémpálcával olvasszuk el. Jó tudni, hogy amíg forró a viasz, addig a síp magasabb hangon szól a véglegesnél.
Ha túl sok viasz ment bele, akkor egy hosszú fémpálca forró végével megolvasztjuk, majd a hideg végét bedugva és kihúzva kiemeljük a fölösleget.
Nehezebb ügy, ha mélyíteni kell a hangot. Ha nincs már mit kiszedni a sípból, kismértékben mélyíthető a hang a csőnyílás szűkítésével, a csőátmérő egy-kétszeresét kitevő hosszban.

Játékmód

A pánsíp nagyon levegőigényes hangszer, ezért különösen fontos, hogy nyelvvel indítsuk a hangokat. A mély hangoknál egészen különleges hatása van annak, amikor hangindításkor a magasabb felharmonikusok (de csak a páratlanok, tehát a duodecima, illetve a két oktáv fölötti terc) is élesen megszólalnak egy pillanatra, majd egy sejtelmes mély hang szól tovább. Persze indíthatjuk a hangot ajakkal is, ilyenkor "Pű" szótagot mondunk zönge nélkül. Bizonyos esetekben tüdőből indított "beúszó" hangokat is játszhatunk, esetleg rekeszizomból meglebegtetve, de ez inkább csak különlegesség legyen, az "átlagos" hangokat nyelvvel, vagy ajakkal indítsuk!
Pánsípon lehet a hangmagasságot intonálni. Ha a hangszert "befelé" döntjük és ezáltal jobban rádőlünk a hangnyílásra, mélyül a hang, míg "kifelé" döntésnél magasodik.
Dinamikai árnyalásra is van mód. Ha nagyobb szájnyíláson kisebb légnyomással, illetve kisebb nyíláson nagyobb nyomással fújunk, különböző hangerőt kapunk, miközben a hangmagasság elcsúszását a fent leírt módon kompenzálni tudjuk.

Írásmód

Mivel a pánsípnak nincs olyan hagyományos irodalma mint pl. a gitárnak, ezért itt túlzás lenne szokásos írásmódról beszélni. Célszerű írásmód a violinkulcsos kotta transzpozíció nélkül, illetve a mélyebb hangú példányoknál oktávtranszpozícióval.
(Forrás: Kabóca zenefüzetek)