Információk közlése, cseréje valamilyen jelrendszer, ill. eszköz (gesztusok, nyelv, elõadó-mûvészet, média stb.) útján.
A kommunikáció fajtái a csatornái szerint -többek között- lehet:
-Közvetlen (pl. élõmûsor közönség elõtt), amely kétirányú folyamat; hatása a visszajelzésekbõl azonnal lemérhetõ.
-Közvetett kommunikáció, ahol az információáramlás egyirányú; ilyen a hagyományos tömegkommunikáció összes ága (hanglemez, film, könyv, rádió, tévé stb.).
Ebben az esetben a mûvész produktuma (technikai) eszközök láncolatával jut el a hallgatók, nézõk, olvasók sokaságához. Véleményük, reakciójuk is csak közvetett, kevésbé megbízható módon mérhetõ (közvélemény-kutatás, tetszési index).
-Verbális (szóbeli, beszédben történõ).
-Vizuális (látással, látvánnyal kapcsolatos).
-Vokális (hanggal kapcsolatos, hangzó).
Az elõadó- és szórakoztató mûvész esetében különösen fontos, hogy egyidejûleg több kommunikációs csatornán találjon utat a befogadóhoz, és ezekkel egységesen hasson a közönségre. Ha pl. jól, de unott arckifejezéssel ad elõ egy zeneszámot, akkor a vokális és vizuális hatás nem összeillõ (inkongruens). ►elõadó-mûvészet, kontaktus