Hangszer-, ill. játéktechnika fejlesztését, gyakorlását szolgáló darab.
A formába öntött etûdök kevésbé unalmasak, mint az egyszerû ujjgyakorlatok, skálák. Az 1800-as évek elejétõl elterjedõ etûdök elsõsorban az egyes hangszerek tanulóinak adnak fokozatosan nehezedõ, egyéni gyakorlatgyûjteményt.
Ám vannak -fõleg a 20. sz.-tól- nyilvános elõadásra készült, szólóhangszerre és/vagy zenekarra írt etûd-kompozíciók, melyek zenei értéke túlnõ az eredeti célon. Ezekre jellemzõ, hogy virtuóz technikai felkészültséget igényelnek.
Az biztos, hogy minden valamirevaló zenész egy életre megjegyezte a neki kirótt etûdök szerzõjét (pl. Czerny, Chopin vagy Kreutzer), akinek neve hallatán álmában is megmozdulnak az ujjai.

A zenei mûfaj nyomán a filmmûvészetben is etûdnek nevezik a rövid, kísérleti jellegû filmeket.