A magyar népdal egyszólamú, többségében vokális, csak feldolgozásokban fordul elõ többszólamú énekes vagy hangszeres zenében.
Sajátos jegyeivel -melyek többsége a 19. sz.-ban alakult ki- a népzenekutatás foglalkozik, amit Bartók és Kodály gyûjtõútjai alapoztak meg.

A magyar népdal legrégibb fajtáját a pentaton, az újabbakat a modális hangsorok jellemzik, a dúr és moll jellegûek nagyrészt idegen eredetûek.
A magyar népdal eredetileg ereszkedõ dallamépítésû, ami valószínûleg nyelvünk ereszkedõ jellegével is indokolható.
Dalainkban különösen fontos szerepe van a kadenciáknak.
►népdal, népzene, Kodály-módszer

Kodály Zoltán (1882-1967) A XX. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, zenetudósa és zenepedagógusa. Bartók Bélával együtt 1905-ben elindult az addig ismeretlen magyar népzene felkutatására. Az életre szóló jelentőségű utazásnak az eredménye sok ezer dallam lett, amelyeknek művészi feldolgozásából remekművek születtek.

Bartók Béla 8000 dallam alapos elemzését végezte el és összegezte –természetesen számítógép nélkül- „A magyar népdal” című könyvében.