A zenei mondanivaló értelmezése, tagolása, kifejezése (hangsúlyok, lélegzetvétel, szünetek stb), amikre a kotta nem mindig tartalmaz utasítást.
A frazírozás jelentõsége akkor a legfülbetûnõbb, amikor például egy operaénekes rockzenét, vagy egy klasszikusan iskolázott zenész jazzt, mondjuk swinget próbál elõadni.
Annak ellenére, hogy a kottában leírtakat tökéletesen megszólaltatják, a zene élettelen marad, és az összhatás általában nevetséges.
►artikuláció, metrika, ritmika, hanglejtés, intonáció
Ne ragadj le egy zenei stílusban!
Légy nyitott az újdonságok felé! A legtöbb énekes csak olyan zenei műfajból választ dalokat, amelyeket már jól ismer (például musical).
Eszébe sem jut az, hogy kinyissa a fülét és a szívét számára ismeretlen műfajok előtt. Nem veszi észre a bluest, a jazzt, a funkyt, a rock zenét, és még annyi mindent, a komolyzenéről vagy a népdalokról nem is beszélve.
Ha csupán egyfajta zenei stílust énekelsz, akkor nyilvánvalóan annak a
zenei műfajnak a stílusjegyeit fogod használni. Emiatt mindent egy kicsit
ugyanúgy fogsz énekelni. Úgy ahogy az adott stílusban "szokás".
Éppen ezért ha valaki csak musicalt énekel, azt nagyon jól fel lehet ismerni, lehet hallani, hogy ugyanúgy énekel, mint a többi musical-énekes, aki csak musicalt énekel. Ha sokféle dalt énekelsz, sokféle stílusból,
akkor az egyes stílusok sajátosságait ötvözheted és kerekedhet belőle valami új, valami eredeti.
Ehhez persze ízlés kell meg egy csöppnyi muzikalitás, hogy a végeredmény ne valami ízléstelen katyvasz legyen. Ha ezt a "trükköt" jó ízléssel és ésszel használod, akkor ettől sajátos lesz az előadásmódod. Egyedi, csak rád jellemző.
Forrás: Fenyvesvölgyi Attila
enekesleszek [at] gmail [dot] com (www.enekesleszek.hu)