Modern, 20. századi zenei irányzat. A tonalitást, a harmóniák vonzási törvényeit felváltja az atonalitás, a tizenkét fokú hangrendszer, amely a kromatikus skála valamennyi hangját egyenrangúnak tekinti.
A dodekafónia az átlagember számára érthetetlen, élvezhetetlen, ám számos 20. századi zeneszerzõre nagy hatással volt. Schönberg, az irányzat vezéralakja is úgy véli, hogy a dodekafónia csak eszköz, és nem cél a komponálásban.
► szeriális zene

Dodekafónia (12 hangúság)
1920 táján kialakult zeneszerzési technika, lényege a 12 hang egyenragú felhasználása. Mivel a kromatikus skála valamennyi hangja egyenértékű ebben a rendszerben, ezért az atonalitás (hangnemnélküliség) legtisztább megvalósulása. A dodekafónia létrejöttét az magyarázza, hogy megteremtője, Arnold Schönberg az atonális zene teljes szabadságának és talajtalanságának veszélyét megérezve, szükségét látta bizonyos újfajta törvények, korlátok felállításának, amelyek a régi dúr - moll rendszer helyét átvehetik.
A dodekafón komponálásmód kiindulási pontja a zeneszerző által megszerkesztett 12 hangú sor (németül Reihe), amely a megírandó mű alapja lesz.
A sor ismérvei, feltételei a következők: 1. Mind a 12 hang egyszer szólalhat meg, azaz hangismétlés addig nem történhet, amíg mind a 12 hangot nem hallottuk. 2. Azonos hangközök nem követhetik egymást. 3. Egymást követő hangok nem alkothatnak hármas- vagy négyeshangzatokat.
Az alapsornak 3 további változata lehetséges: 1. Tükörfordítás. (Azonos hangról indulva a hangközök az eredetivel ellenkező irányban mozognak.) 2. Rákfordítás. (Az alapsor hátulról visszafelé olvasva.) 3. Ráktükör. (A rákfordítástükörfordítása.) Az így kapott négy sorképlet bárhova transzponálható, a 12 hang bármelyikéről indítható, tehát összesen 48 változattal élhet a zeneszerző. A sorvízszintes (dallami), és függőleges (harmóniai) irányban egyaránt alkalmazható.
Mivel a teljes kompozíciót ezek a törvények szabják meg, a dodekafón technika igen bonyolult szerkezetű zenét eredményez. Schönberg nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a 12 hangúság pusztán eszköz, és nem cél a komponálásban. "Ezek a törvények csupán határokat szabnak, de nem alkotó jellegűek. Képesnek kell lenned, hogy e tilalmak ellenére zenét alkoss."
A dodekafónia a század egyik legfontosabb irányzata lett, amelyet "második bécsi iskolá"-nak is neveznek. Schönberg tanítványai és követői: Berg és Webern neve fémjelzi ezt az iskolát.
(Forrás: Sulinet.hu)